Tisztelt Siman úr! Van egy 2,5 éves, ivartalanított keverék kan kutyánk. Kölyökként fogadtuk be, egy domináns labrador kan mellé. A labi tavaly télen elpusztult és a magára maradt "árva" azóta nagyon félős, idegenekkel bizalmatlan, mindenkit megugat.
Alig 4 hetes korában találta egy ismerős család és miután egy hónap alatt sem sikerült gazdit találniuk, hozzánk került. Kölyöknek teljesen normális volt. Sosem bántottuk és tudomásunk szerint más sem bántotta. Korábban volt egy ismerős kiképzőnél és a nyaralásaink alatt is nála szokott "időzni. Szerinte okos, intelligens, könnyen tanul.
Miután egyedül maradt, beengedtük a házba, pontosan kijelölve neki a szabadon használható területét. Az utóbbi időben azonban mindig csak ott van, ahol mi is tartózkodunk. Hogyan oldhatnánk a félelmét? Segítene-e, ha magunkhoz vennénk egy kiegyensúlyozott kutyatársat? Azt gondolom, a domináns falkavezér hiányzik neki, akivel együtt élt. Szeretnénk, ha megint boldogan élne a kertben, mint régen.
A félelem kialakulásának okát valószínűleg a kiképzőnél töltött időszakokban lehet keresni.
A félelem csökentésére különböző módszerek állnak rendelkezésre:
- Deszenzibilizáló tréning
- Bach-virág terápia
- Homeopatikus szerek
- Gyógynövény-terápia
- D.A.P terápia
- TTouch-Terápia
- Tartási körülmények optimalizálása
A második kutyát én rossz ötletnek tartom.
Ne egy másik kutyával próbáljanak megoldani egy problémát amit az emberek okoztak, - azt hozzák rendbe az emberek.