Sétáltass kutyát!

Kérdezzen ön is szakértőnktől!

Ha ön is kérdezne regisztráljon vagy jelentkezzen be!
Log In
 
 
  • # 2547 | 2010. 08. 20. | lacus


    Tisztelt Siman Ur! A kiskutyám 16 éves,elég jó fizikai állapotnak örvend még,csak az a baj,hogy nagyon köhög.Kap különböző szivgyógyszereket,illetve folyadékokat,de sajnos nem sok eredménnyel jár,hogy szedi mindezeket.Megkérdeztem az állatorvostól,hogy meddig tartható ez az állapot,vagy is nem lenne e humánusabb elaltatni,azt mondta,hogy addig ne tegyem,amig van étvágya,mert az viszont van neki. Csak az a baj,hogy nagyon sajnálom,mikor látom hogy szenved,és nem tehetek érte semmit. Kérdésem a következő,Ön esetleg tud e valami más gyógymódot,ami esetleg mérsékelné a köhögést,vagy talán Ön szerint is az lenne a humánusabb,ha elaltatnám?? Még annyit szeretnék mondani,hogy készült röntgentfelvétel tüdejéről,és az állatorvos azt mondta,hogy a tüdő,illetve szív láttán,nem lenne indokolt,e nagy köhögés. Válaszát előre is köszönöm. Sz.László

    A gyógyszerek pontos ismerete nélkül, azok hatásairól nem lehet nyilatkozni. Az számomra egy kicsit ellentmondás, hogy nincs röntgennel kimutatható tünet a szíven, de történik a szív gyógyszeres kezelése. (?)

    A köhögés oka nem csak a tüdőben keresendő, - valószínűleg a légúti szervek más területén.

    Léteznek gyógynövényes és homeopatikus szerek - de ezek szerválasztásához először pontosan diagnosztizálni kellene a kiváltó okot és a pontos tünetet.

    A döntés meghozatala a leginkább felelősségteljes egy állattartó ember részéről, - ezt senki nem veheti át Öntől.


  • # 2537 | 2010. 08. 18. | Madaraszcs


    Tisztelt "Szakértő"! 06.14-én feltett kérdésemre Ön elég degradáló válaszokat adott, amire ezúton szeretnék reagálni. Ha valamiben mint szakértő nem biztos, nem szégyen, a tudás hiányát lehet pótolni, ezért nem szükséges más lekezelése. • Önök nem kis hibát követtek el, viszon nagy kutyatartási ismeretekből való hiányosságról tettek bizonyságot, mivel lehetővé tették hogy egyszerre két alom legyen a közös élettérben. Az anyakutyák reagálása és viselkedése teljesen elfogadható és érthető. Ne akarjanak egy állatfaj természetes viselkedési szokásain emberi gyarlóságból eredően változtatni. Az az idilikus állapot, hogy a kicsik együtt játszanak, óriási veszélyt és további konfliktusok lehetőségeit hordozza magába. -Szerencsére nem hallgattunk az Ön "tanácsaira" A kutyák teljes összhangban élnek egymás mellett, egymás kölykeit etetik, figyelnek rájuk és gondozzák őket.Lehet, hogy ez Önnek meglepő, de van ilyen! A kölykök egészségesek és energikusak. Mindenki már boldog és szerető családba került. Egyet tehetnek: megpróbálják a két különálló kutya családot egymástól maximálisan elkülöníteni és a kölyköknek 8 hetes korukra gazdikat szerezni. -Mivel a probléma egy kis odafigyeléssel megoldódott, nem kellett a fenti banális tanácsot megfogadni. Az anyakutyák között erősebb lett a viszony, mint korábban. Ha gondolja és érdekesnek találja egy tanulmányt is írhat belőle, hátha más is hasonló problémákkal küzdött korábban. Miért nincsennek a kutyák ivartalaníttatva ? Önök tenyésztők ? -Törzskönyves és teljesen egészséges kiskutyák kerültek ki a családunkból. (oltva, törzskönyvvel és chipel ellátva) A fedeztetés elött körültekintően jártunk el, mint a szuka illetve a kan kutya részéről. De megtanultam, hogy azért mert valaki szakértőnek hívja magát, még nem biztos, hogy az is. Adót fizetnek a kölykök eladásából szerzett jövedelem után ? -Lehet, hogy ezen is meglepődik, hogy becsülettel is lehet csinálni de igen. Madarász Csilla

    Kedves Madarász Csilla !

     

    1./ Korábbi válaszomat ismét elolvasva nem látom, hogy mit ért az alatt, hogy "valamiben mint szakértő nem biztos" ? Az pedig, hogy kinek, milyen helyzetben mi a "degradáló" az eléggé relatív.

    2./ Folyamatos továbbképzem magam. Valószínűleg ez is hozzásegít ahhoz, hogy az elmúlt évek során közel tízezer kutyatartónak adhattam hasznos tanácsot, segítséget különböző fórumokon és sikerült 'szakértői' és egyéb kinológiai munkámmal jelentősen hozzájárulni a kutyatartási kultúra színvonalának emeléséhez. Ezen a tényen az évente előforduló 1-2 felháborodott, megsértődött, elégedetlenkedő, reklamáló, értetlenkedő gazdi nem igen változtat.

    3./ Valószínűleg elkerülte figyelmét a válaszomban írt "lehetőségeit" szó ! Igazán örömmel olvastam, hogy az Önök kutyái esetében az a ritka helyzet állt elő, hogy nem ez a "lehetőség" jött be a gyakorlatban. Ezért kifejezett örömmel olvastam beszámolóját a kutyák szempontjából rendkívül szerencsésnek mondható kimenetelről.

     

    Vigyázzon a kutyáira és a tenyésztő munkájához további sok sikert kívánok !


  • # 2531 | 2010. 08. 18. | Györgyné


    Tisztelt Siman Úr! Nem nagyon értek azzal egyet, hogy a kutyámnak bármilyen szexuális hajlama is lenne, hiszen mindegyik kutyát megugat és a szőr áll a hátán ha csak egyet is meglátt. Régen amikor még nem költöztünk le vidékre, akkor még a kutyám nagyon jól eljátszott a többi kutyával, nem volt semmi baj vele, fél éves lehetet amikor vidékre költöztünk. 2 évig laktunk vidéken és ott is nagyon jól el volt a vidéki kutyákkal, szintén semmi próbláma nem volt vele. Aztán 2 év után vissza kellett költöznünk egy panellakásba, amit írtam is. Sajnos azóta megváltozott. Nem tudom, hogy az nem e játszhat nála közre, hogy a család kissé szét szakadt?! Nem tudom, mi történhetet vele, hisz olyan kis barátságos volt a kutyákhoz is. Az emberekkel túlságosan is barátságos, szerintem, hiszen akárki jön hozzánk akár idegenről legyen szó, a labdáját mindig viszi, még a kezét is megnyalja. Kérem, adjon tanácsot! Várom válaszát! Üdvözlettel: Györgyné

    Nem gondolom én sem, hogy a kutyák szaporodás-biológiai- és azoknak a viselkedésre gyakorolt hatásának tényein érdemes lenne vitatkozni. Sok esetben nem értenek a gazdik egyet egy kivűl álló, az állathoz érzelmileg semleges és annak megnyilvánulásait racionálisan elemző ember véleményével.

    A kutyák viselkedésre, kommunikációja gyakorta nem egy statikus, végleges állapot, - ha nem egy változásokra lehetőséget adó folyamat.

    Pontos anamnezisre csak a a kutya és a tartási körülmények pontos ismeretében és egy személyes megfigyelést követően van lehetőség.


  • # 2530 | 2010. 08. 18. | dzsuzsa


    Kedves Szakértő! Véleményére lennék kiváncsi a következő problémában.Vettünk egy kis vizsla kölyköt,akit lakásban fogunk tartani.Sokat járunk futni, kirándulni,úgy gondoljuk a mozgásigényét ki fogjuk tudni elégíteni.Viszont időnként kénytelenek vagyunk egyedül hagyni.Heti 1x hosszabb időre (3-4 óra),a többi napokon 1-2 órára. Tudom, hogy kölyökkorában sokat rág,be is szereztünk "rágnivalókat",de azért féltem a butoraimat.Egy ismerősöm,aki terápiás kutyákat képez,azt javasolta,hogy vegyünk egy méretének megfelelő kutyaboxot,az legyen a helye,szeretessük meg vele és oda zárjam ha elmegyünk.Azt mondta ez nem viseli meg lelkileg a kutyát,ha ügyesen szoktatjuk hozzá.Kutyás ismerőseim szerint ez nem jó ötlet.A lakásban egyetlen hely ahol nem tud kárt tenni a fürdőszoba (elég nagy, de zárt helyiség,nincs ablak).Ön szerint mi a jobb megoldás a box vagy a fürdő(villanyt égve hagynánk)? Tudom, meg kell nevelni,de ez nem megy egyik napról a másikra,addig kellene valami megoldás. Köszönöm.

    - Nekem is volt képzett terápiás kutyám, nem volt szállító ládába zárva mert megfelelően volt nevelve azért hogy ne rágjon meg bútorokat, - de mivel a terápiás kutya munka megkívánta, - arra is meg volt tanítva/nevelve, hogy probléma mentesen elviselje a szállító ládában való tartózkodást vagy utazást. Hibának tartom, - pont egy 'szakmabeli' részéről, ha általánosításokba burkolt tanácsokkal látja el a 'simaszürkemezei' gazdikat !

    - Természetesen a 'fürdőszobába zárást' még rosszabbnak és szakmailag értékelhetetlennek tartom. Ugyan is ilyen esetekben felmerül bennem a kérdések: akkor minek tartok kutyát ? valójában rabot/foglyot tartok vagy kutyát ? miért ne tudna a fürdőszobában rongálni és üríteni ?

    - Véleményem: az egyik lehetőség rossz, a másik még rosszabb !

    Egy kutyát a mai civilizált, társállattartó világban valamennyi idő, energia és pénz ráfordításával meg lehet, kell és érdemes nevelni és tanítani arra, hogy elfogadható időn belül elfogadható szinvonalon éljen egy lakásban.

    - A kutyanevelés abban IS hasonlít a gyerekneveléshez, hogy min a kettő egy folyamat, amit nem nagyon lehet lerövidíteni külső megoldásokkal, általános észosztás szintű tanácsokkal meg végképpen nem.


  • # 2526 | 2010. 08. 17. | bymboo


    Tisztelt Szakértő! 8 hetes beagle kutyám szobatisztaságra nevelésével kapcsolatosan szeretném a tanácsát kérni.Szoktatópelenka,cseppekkel a jelenlegi módszer.Nem mindig sikerül oda ürítenie.Dicséretet kap,ha látom az akciót.Sokat várok tőle,ha távollétemben is elvárom ezt a viselkedést,türelmetlen vagyok,ami ront a helyzeten? Már 8 napja van nálunk és még mindig sírdogál éjszaka.Normális ez?Kimegyek hozzá,nem szólítom,nem kapcsolok lámpát,nem érintem meg,leülök és várom,hogy megnyugodjon.Hiba volt így tennem?Mivel nyugtathatnám meg? Válaszát nagyon várom,segítségét köszönöm. Jó munkát kívánok. Tisztelettel:Groszmann Anikó

    -        Eleinte egy ember-gyereknek sem sikerül ! A dicséreten kívül adjon neki egy virslikarikát is !

    -        Egy 8 hetes kutyakölyöktől nem lehet elvárni a 100 % os szobatisztaságot, különösen nem ha egyedül van hagyva.

    -        Türelmetlensége valóban sokat ront a helyzeten.

    -        Az éjszakai sirdogálás, - bizonyos határon belül, - érthető és elfogadható, amennyiben a csökkenő folyamat jól érzékelhető

    -        Azért nem kell kimennie, hogy megnyugodjon a kutya, inkább csak azért, hogy leellenőrizze a sirdogálás okát: éhes, szomjas, fázik, melege van vagy a szükségleteit kell végeznie ?

    -        Nem kell megnyugtatni, - mert, ha az előbbi okok nincsenek vagy megszűntek és a kutya fizikai és szellemi igényei napközben a korának megfelelően ki lettek elégítve, - akkor magától is megnyugszik.


  • # 2520 | 2010. 08. 17. | saltomortale7


    Tisztelt Siman Úr! A párommal befogadtunk egy két hónapos magyar vizsla testvérpárt. A kutyusok most egy évesek, soha nem töltöttek külön egy napot sem, nagyon szeretik egymást. Hogy hatna a kutyákra, ha elválasztanánk őket? Gondolom nagy törést jelentene mindkét kutyusnak, de hozzá tudnának szokni? Egyáltalán hogy fogjunk neki a dolognak, hogy minél kevésbé viselje meg őket? Az elválasztás után is heti szinten kapcsolatba lehetnének. Válaszát és segítségét előre is nagyon köszönöm!

    Az alomtárstól való elszakadás a kutyák esetében egy természetes folymat, - ennek ellenére vannak amelyek az átlagosnál érzékenyebben reagálnak és hosszabb időbe telik amíg megszokják a különálló életet.

    Szoktatni nem kell és nem érdemes, - a szétválasztást követően sok függ a tartási körülményektől, egy kicsit több figyelmet, sok közös interaktivitást kell számukra biztosítani.

    Amennyiben valamelyik érzékenyebben reagál, Bach-virág terápiával érdemes kezelni.


  • # 2514 | 2010. 08. 16. | yassana


    Tisztelt Szakértő! Egy éve került hozzánk tacskó fajtájú kutyánk. Két éves lehetett, mikor hozzánk került, a múltjáról nem tudunk. Nagyon szeretjük és Ő is szeret mindenkit maga körül, talán túlságosan is. Képtelen egyedül maradni, ha kizárjuk a házból és a kertben egyedül kell lennie, hangos vonyításba kezd és szétkaparja az ajtót. Ha elmegyünk otthonról, elszökik és idegenek kertjében keres társaságot. Kan kutya, de nem a lánykutyák miatt szökik el, hanem egyértelműen az emberek közelségét keresi. Ez az állapot tarthatatlan, de elajándékozni, kennelbe zárni, megkötni sem akarjuk. A kerítést lehetetlen úgy megcsinálni, hogy ne szökjön el. Valamit mindenképp tenni kell, mert a kutyának ez szenvedés. Nagyon szeretjük, de mindenki dolgozik és napközben a kutyának egyedül kell lennie. Mit tegyünk? Válaszát előre is köszönöm.


  • # 2498 | 2010. 08. 14. | Moncsi73


    Tisztelt Szakértő! Négy hónappal ezelőtt örökbe fogadtunk egy szálkásszőrű, ivartalanított, két év körüli kan tacskó kutyát. Minket négyünket azonnal elfogadott a kutya, és a szüleim is megsimogathatják, de rajtunk kívül senki sem érintheti meg. Idegenekkel szemben nagyon agresszívan viselkedik, vagyis annak tűnik, hangosan ugat és támad, de ez inkább félelemből fakad, ha valaki felé indul, akkor szalad a hátunk mögé. Ugyanez a helyzet a többi kan kutyával (a szukákat kedveli), támadóan lép fel ellenük, de ha visszatámadnak akkor sírva menekül. Előfordult már, hogy megverte a másik kutya, de Ő nem támadott vissza csak menekült, egészen addig, amíg nem kerül tisztes távolba a másiktól. És ilyenkor kezdődik minden előről. "Előző"életéről csak annyit tudunk, hogy sok megpróbáltatáson ment keresztül (szerintünk a bordája is törött lehetett). A kérdésem az, hogy hogyan tudnám érni, hogy bízzon az emberekben és játsszon a többi kutyával, ne támadjon? Válaszát köszönöm: E - né V. Mónika

    Az előéletből fakadó félelem és a valószínűleg elmaradt szocializáció pótlását csak egy jól megtervezett deszenzibilizációs tréninggel lehet eredményesen kezelni.

    A tréning hatékonyságát félelem csökkentését célzó:

    -        Bach-virág terápia

    -        Homeopatikus szerek

    -        Gyógynövény-terápia

    -        D.A.P terápia

    -        TTouch-Terápia

    -        Tartási körülmények optimalizálása

    lehetőségeivel érdemes alátámasztani


  • # 2488 | 2010. 08. 13. | Anita77


    Üdvözlöm! Két hónappal ezelőtt találtam egy francia bulldogot, aki nagyon rossz egészségi állapotban volt, épp a szemem előtt ütötte el egy autó is...Felvettem, elvittem állatorvoshoz, és próbáltam neki jó gazdát keresni, mert az én öreg kutyusomnak nem akartam rosszat, az új "jövevénnyel". A volt párom befogadta, de inkább miattam, mint a kutyaszeretete miatt. Nem mondom, hogy rosszul bánik vele, mert egyáltalán nem. Csak az Ő szeretete mértéktartó, míg az enyém végtelen a kutyussal szemben. Amit valószínűleg érez, mert amikor találkozunk boldog, amikor elmegyek, szomorú. Sajnos a napokban volt egy sokkos rosszulléte is, amit az orvosok a stressznek tulajdonítottak. A kérdésem az lenne, hogy hogy lehet eldönteni, mi jó a kutyának, sajnos választani kell, hogy kinél legyen. Nem szeretném, hogy az egészsége tönkremenjen, de még azt sem, hogy szomorú legyen. Jobb lenne, ha soha nem látna? Könnyebb lenne neki? (Nekem nem, de ha így lenne jó, akkor inkább vállalom a szenvedést... Köszönöm!

    A kutyának az a jó, ha a fajának megfelelő tartási körülményeket a leginkább biztosítottak.

    Ennek a részletes leírása ma már minden kutya- tartási, nevelési szakkönyvben olvasható.

    A kutyának elsősorban az alapvető igényeinek kielégítésére van szükség - aminek természetesen a mai, civilizált világban társállatként tartott kutyák esetében nagyon fontos része a kontaktus az embertárssal, közös aktivitások az embertárssal. Amit itt és most, az emberek többsége, (ezzel ugya is Ön nincs egyedül!) emberi érzelmi beállítotságból eredően, "végtelen szeretet" fogalma alatt értelmez, - arra a kutyáknak a legkevésbé van szükségük.

    Nem hiszem, hogy az Ön öreg kutyusának feltétlenül rosszat tenne, ha befogadná a másik kutyát,- csak megfelelően kellene a két kutya összeszoktatását előkészíteni és kivitelezni.

    Önnek is ajánlom a két- és több kutya közös tartásáról a Kutya Szövetség lapban megjelent írásom a www.kutya.hu archívumában:  http://tempuri.org/tempuri.html

    A két lehetőség közüli helyes választást, csak mind a két kutya adatainak és a tartási körülmények ismeretében, a két kutya tesztelését követően lehet megállapítani.


  • # 2471 | 2010. 08. 10. | eupttf


    Tisztelt Siman úr! Sürgős problémám lenne 2 éves Bolognese szuka kutyusommal. Költözés előtt állok, a párom most vett 8 hetes cane Corso kan kölyköt. Próbáljuk szoktatni őket, de a Bolognesem retteg a másik kutyától. Egy éve megharapta egy kóbor eb, azóta ha kutya volt a közelben, mindig ölbe kaptam gyorsan, mert féltem, hogy újra megharapják. Ezzel biztosan én rontotam el a dolgot. A kis Corso közelében remeg, menekül előle, együtt töltöttünk 2 egész napot, de csak bújt, menekült, nem evett, ivott. Sürgősen kell költöznöm, a kutyámnak muszáj lenne megszoknia, de nagyon úgy tűnik, hogy nem megy. Ha csak egyszerűen összezárnám őket, gondolom csak mégjobban sokkolnám szegénykémet. Mit tehetnék a kutyusomért? Segítségét előre is köszönöm! Barbara

    Vigyék a kutyákat közösen sétálni, játszani.

    Amilyen gyorsan csak lehet alakítsák ki a két kutya közötti hierarchikus falkasorrendet.

    Javaslom, hogy a későbbi konkurencai harcok és méret külömbségből eredő problémák megelőzése érdekében a Cane Corso legyen a magasabb rangú.

    A két- és több kutya közös tartásáról a Kutya Szövetség lapban megjelent írásom olvasható a www.kutya.hu archívumában:  http://kutya.hu/Cikk.aspx?id=4182

első 1 2 3 4 5  ... utolsó