Kedves Annamária!
Zokni egy élénk 4 hónapos yorkshire terrier. Mindig kajláskodik, amikor ki szeretném fésülni.
Ha a pofiját tiszítanám, akkor a kendőt akarja elvenni tőlem, ha fésülöm, akkor a fésűre van
feltétlen szüksége. Az oldalán sem marad meg. Határozottan le kell fognom.
Amikor érzi, hogy nem tud szabadulni, akkor elkezd "sírni". A folyamatos harcunk miatt
meglehetősen elnyúlik az ápolása, és ha én is hosszúnak érzem, neki pláne az lehet.
Van úgy, hogy annyira felspanolja magát a küzdelemben, hogy már liheg. A múltkor e miatt
le is mondtam a fülszőr ellenőrzéséről, és kiszedéséről.
Hiába próbálom megnyugtatni, simogatni, amint elkezdem ápolni a szőrét, a látszólagos
nyugalomnak annyi. Hogy tudnék a helyzeten segíteni? Hogyan lehetne megértetni vele,
hogy most nem játszunk? Nem szeretnék olyan hibát elkövetni, ami miatt esetleg megutálja
a kozmetikázást.
Válaszát előre is köszönöm!
Kedves Greete! A kutya a kozmetikázást általában nem kedveli, ezzel önmagában nincs baj, de természetesen lehet rajta egy kicsit segíteni. Minden kutyát el kell kapni, mert a fésű elöl menekül, viszont utána határozottnak kell lenni, sírás ide vagy oda, ki kell fésülni. Közben beszéljen hozzá kedvesen és nyugodtan, ne veszekedjen vele és amikor túl van rajta, feltétlenül dícsérje meg és adjon neki jutalomfalatot. A fülszőrt ki kell szedni, mert ha nem lesz kiszedve, akkor nem tud szellőzni a hallójárat és komolyan begyulladhat a fül. Szerintem inkább hisztizzen egy kicsit a kutya (majd rájön, hogy felesleges), viszont nem betegszik meg. Ha viszont a gazda minden hisztériánál "megmenti", annál inkább csinálni fogja. Egyfelöl nyugtatni kell, a másik oldalon viszont határozottnak és kérlelhetetlennek kell mutatkozni, így az eredmény sem marad el. Üdvözlettel: Annamária